A cikksorozat első részében mondhatjuk, hogy fény derült a fény szerepére a színérzékelésünk szempontjából. A mai, második részben pedig a színek tudománya és a gyártás, illetve fotográfia kapcsolata kerül terítékre. Különös tekintettel arra, hogy a tárgyak fényvisszaverő vagy épp elnyelő tulajdonságai, illetve a megtekintési technológiák hogyan hatnak a befogadásra.
Visszaverni vagy elnyelni…ez itt a kérdés
Azt, hogy egy tárgy milyen színeket nyel el vagy ver vissza az anyagán – fém, műanyag, textil – és a színezéséhez használt festéken vagy tintán múlik. A tárgy anyagának, vagy épp a festék formulációjának megváltoztatása hatással lesz ezekre a tulajdonságokra, ezáltal pedig az általunk érzékelt színre is. Ez a tény óriási kihívást jelent a gyártással foglalkozó ipari szereplők számára.
Vegyünk példának egy fejhallgatót, melynek alkatrészei különböző gyáregységekben készülnek. Az egységes színek elérése az összes alkatrészen nem egyszerű. Csak mert a bőrből készült párnák, a szivacs bélés és a festett fém készüléktest a gyári világítás alatt egyforma színűnek tűnik, még nem jelenti azt, hogy a bolti fluoreszcens lámpák, a kinti napfény vagy a vásárló otthoni lámpái alatt is ugyanez lesz a helyzet.
A vásárló számára ugyanakkor kifejezetten fontos, hogy a színek TÉNYLEGES egyezést mutassanak. Beszednénk például egy olyan vitamint, melynek dobozában a tabletták fele egy árnyalattal világosabbnak tűnik, mint a többi? Megfőznénk-e egy csomag tésztát, melynek a fele jól láthatóan sötétebb barna árnyalatot mutat? Valószínűleg nem.
A színegyezés tehát a gyártásban is létfontosságú. A színek ellenőrzésére szolgáló színnéző kabinok lehetővé teszik azt, hogy az egyes alkatrészeket egymás mellé helyezzük és eközben megváltoztassuk a megvilágítás típusát. Ezáltal képet kaphatunk arról, hogyan néznek ki a színek és továbbra is egyeznek-e a környező színek elménkre gyakorolt trükkös hatása ellenére. A ColorChecker palettáról különböző fénycsövek alatt készült képek jó példát szolgáltatnak erre.
Színérzékelés a digitális fényképezésben
A színérzékelés legalább annyira fontos a fotográfia területén is, mint a gyártásban. Ki szeretne például zöldes árnyalatot ölteni a születésnapi fotóján? A pontos színek fényképezővel való megörökítése a megfelelő fehéregyensúllyal kezdődik. Ahogy a cikksorozat előző részében a nyomtatópapír példáján keresztül említettük, a fehér mindig ugyanolyannak tűnik, hacsak egy referenciapont nem változtatja meg érzékelésünket. A fényképezők ugyanígy működnek. Mostanra tudjuk, hogy a kora reggeli napfény sárgább színt kölcsönöz a tájnak és a tárgyaknak, a napfényben minden kékebbnek tűnik, a fluoreszcens fény pedig „zöldít”. A fehéregyensúly beállítása segít megérteni a kamerának, hogy valójában mi fehér, így a fényforrás alapján a megfelelő színeket képes rögzíteni.
Bár számos digitális kamera automatikus fehéregyensúlyt kínál a különböző „díszletekhez”, mint pl.: kültér, beltér vagy épp holdfény, azonban ez nem túl pontos. Hogy biztosak lehessünk a színek pontos megörökítésében, a legjobb, ha fehéregyensúly-kártyát használunk, mint amilyen pl. az X-Rite ColorChecker palettája is. Ezáltal minden fotó előtt manuálisan állíthatjuk be a fényképezőn a fehéregyensúlyt. Ennek legegyszerűbb módja, ha ráközelítünk (zoom) a fehéregyensúly-kártyára, majd megnyomjuk a fehéregyensúly gombot (vagy épp kiválasztjuk a menüből). Szemmel is jól láthatjuk majd ahogy a kép természetesebbé/semlegesebbé válik, innentől pedig sínen vagyunk.
A technológia pedig még nagyobb zavart okoz
A színek kommunikációjának szempontjából a technológia hidat, de útakadályt is képezhet. Sétált már be valaha műszaki áruházba és csodálkozott el azon, hogy minden egyes TV képének színe – még az azonos gyártók esetén is – teljesen máshogy néz ki?
Habár a modern technológia kiváló a gyors és egyszerű kommunikációra, a színiparban dolgozók számára komoly problémákat okozhat. Vegyük alapul a módokat, ahogy a színeket látjuk: TV, PC, telefon, tablet, nyomtatott képek stb. Ezek közül mindegyik kicsit másképp jeleníti meg a színeket. Az elektromos eszközök az additív RGB) színmodellt használják, míg a nyomtatók a szubtraktív (CMYK) változatot. Emellett a felbontás is különböző lehet, illetve az egyes eszközök más-más színtereket használnak a megjelenítésre. Ha a dolgunk az, hogy biztosítsuk a helyes színmegjelenítést, a dolgok problémássá válhatnak.
A színkezelés során ugyanakkor adatfájlokat hozhatunk létre, melyek tartalmazzák a digitális eszközök egyéni karakterisztikáját. Ezek a profilok teszik lehetővé az eszközök közötti színegyezést, legyen szó monitoron látott és nyomtatott színekről, egy analóg és egy digitális képről, vagy akár két, különböző anyagra és különböző tintával nyomtatott képről.